Tapasztalataim szerint alig van olyan ember, aki élete során ne bukott volna bele valamilyen életmódváltásba. Megvolt az elhatározás, nagy lendület az elején, majd közbejött ez-az, csökkent a lendület, maradtak a fogadkozások („ma nem, de holnaptól istenbizony”), és egyszer csak a felismerés: jé, abbahagytam! Nem tudom, ki hogy van vele, de
Írok a könyvben egy nagylétszámú kutatásról, ami arra irányult, hogy milyennek látták felkészülésüket a megkérdezett nyugdíjasok. A feltett kérdések az élet négy területére vonatkoztak: egészség, család, anyagiak, célok. Vélemények a nyugdíj utáni években Azokat, akik körülbelül 10 évvel a nyugdíj előtt voltak, arról kérdezték, mennyire érzik magukat felkészültnek a nyugdíjra,
Valamikor fiatal korban (15–25 évesen) belépünk a munka világába, és 60-65-70 évesen lépünk ki ebből az aktív korból. Több évtizedet töltünk tehát munkavégzéssel, ami azt jelenti, hogy mindennapjaink jobbára a munkával, és a vele kapcsolatos teendőkkel telnek. Érdekesség, hogy sok nyelvben munkával való azonosulásunkat jelzik a foglalkozást jelentő családnevek, de
Az élet utolsó szakasza nem hanyatlás: Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete óta tudjuk, hogy komoly feladatot kell megoldanunk. Az éveket nem tudjuk megállítani, nem tudunk visszafordulni – mi lehet fontosabb annál, hogy mérleget készítsünk? Remélhetőleg pozitív eredménnyel: elégedettek legyünk az életünkkel és bölcsességbe sűrítsük mindazt, amit átéltünk. Mégis, miben fejlődhetünk 60 éves
Sokszor írtam már arról, hogy a visszavonulás, nyugdíjba vonulás egyik vesztesége lehet a státuszunk, presztízsünk elvesztése. Ha ebben mértük a sikert. A mai társadalom nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy milyen szerepet töltünk be a munka világában: mi van a névjegyünkön. Az sikeres, aki magasra jutott, sokat keresett, anyagi javakat halmozott
Életünk során sokféle veszteséget szenvedünk el. Olyanokat is, amit esetleg köznapi gondolkodással nem is hiszünk annak. Körülbelül 40 féle veszteség fordul elő az évek során, melyek mind olyan élmények, amik hatnak később minden életterületünkön. Befolyásolják a kapcsolatainkat, kötődéseinket vagy arra való képtelenségünket, érdeklődésünket, motivációinkat. Főleg, ha nem veszünk tudomást róluk,
A kilépőkkel folytatott exitinterjú már bevett eszköz, sőt, egyes cikkek szerint „szuperfegyver”, amivel a HR-esek kikutathatják, milyen gyengeségei vannak a cégnek – hiszen általában a valamivel elégedetlen munkatársak hagyják el azt. Másik céljuk, hogy a kilépő dolgozó inkább velük ossza meg feszültségeit, mint hogy a közösségi médiában keltse rossz hírét
A következő években, évtizedekben milliónyi baby boomer és X generációs megy nyugdíjba – közülük nagy arányban vállalkozók, tulajdonosok, vagy fontos pozíciókban lévő vezetők. Sokan közülük bajban vannak: mikor, hogyan, és kinek adják át a stafétabotot? Visszavonuló vezetők Akár hős, akár gazember, akár jól megy éppen a vállalatnak, akár rosszul, akár
Egy egyén vagy egy szervezet életében egyre gyakrabban fordul elő, hogy változtatni kell valamit. Életmódot, lakhelyet, munkahelyet – illetve folyamatokat, szervezeti egységeket, technológiákat. A menedzsment tudomány éppen ezért sokat foglalkozik a „változásvezetés” (change management) témájával: modellek, eszközök, tréningek születnek, mert pontosan tudják, hogy a változás nem lesz sikeres rásegítés nélkül.
Írtam már arról, hogy milyen nehéz a visszavonulás, nyugdíjba menés azoknak, akiknek a munkájuk, hivatásuk fontos tényezői az identitásuknak. Én eddig úgy gondoltam erre, mint személyes hozzáállásra, amit valaki munkájához való viszonyával, elköteleződésével alakít ki. Szereti a munkáját, és az évek során azonosul az abban betöltött szerepével – ezt teszi
