Már vállalati vezetőként, projektmenedzserként is igyekeztem odafigyelni az emberekre: az érdekelt, hogyan gondolkodnak, mi motiválja őket, mire van szükségük ahhoz, hogy jól érezzék magukat a munkahelyen, és ennek következtében jól teljesítsenek. Különösen az érdekelt, mitől jó egy vezető, élveztem a fejlesztő tréningeket, sokat tanultam magamról.
Így, amikor egy kiégés után hivatást akartam váltani, természetes út vezetett a trénerséghez, majd a coachinghoz, szervezetfejlesztéshez. Sok-sok szervezeti kultúrát, működésmódot, és főleg nagyon sok embert ismertem meg. Feltűnt, hogy a munkahelyi problémák alapja az egyének gondolkodásmódja, működése, ami életük során formálódott szocializációjuk, kapcsolataik, traumáik, öröklött vagy tanult hiedelmeik által. Rájöttem, hogy csak az egyének önismeretének, önreflexiójának és lelki egyensúlyának fejlesztése hozhat bármi jót a közösségbe is.
Amióta nyugdíjba mentem, jobbára egyéni segítő beszélgetésekkel foglalkozom, ehhez tanultam többféle módszert. A hozzám fordulók lelki egészségét, érzelmi egyensúlyát próbálom támogatni. Ez az alapja mindennek: a jó emberi kapcsolatoknak, a jó munkahelyi teljesítménynek, a boldogságnak, az egészségnek.
Közben elkezdtem egy konkrét témával foglalkozni: a nyugdíjba vonulással, mint fontos életszakasz-határral, majd az öregedés lelki vonzataival. Ahogy közeledtem a 60. életévemhez, én is éreztem a jeleket.
De nem akartam belenyugodni abba, hogy innentől a hanyatlás jön. Elkezdtem olvasni, kutatni, és fokozatosan ráébredtem: nem feltétlenül! Ha azt szeretném, hogy életem harmadik harmadát értelmesen és élvezetesen töltsem el, mielőbb fel kell erre felkészülnöm. Dolgom van még személyiségem fejlesztésével is, van mások számára hasznos feladatom is. Ebből egyenesen következett: segítő szakemberként másokat is tudok támogatni a felkészülésben, egy szerethető öregkor felépítésében.
Hiszen EZ az időskor feladata: bölcsességünk kifejlesztése és tudásunk, tapasztalataink átadása. Erről a témáról cikkeket írtam a honlapomon, mentálhigiénés szakdolgozatot készítettem, majd összegezve mindazt, amit tanultam és tapasztaltam, Öregedni tudni kell! címmel könyvet is írtam.
Okleveles vegyészmérnökként végeztem 1982-ben, majd tudományos kutatói éveim után egyetemi doktori címet szereztem szerves kémiából 1989-ben.
Gyógyszeriparban töltött 17 év vezetői munka, és egy kiégés után váltottam hivatást, 2008-ban.
Ezután szervezetfejlesztőként, trénerként és coachként dolgoztam, folyamatosan képezve magam. Dolgoztam kis, közepes és nagyvállalatokban, a verseny- és a közszférában is. Tréningeket tartottam, szervezeti diagnózisokat készítettem, facilitáltam műhelymunkákat, végzek egyéni és teamcoachingot is. Önkéntesként tevékenykedtem több civil szervezetben.
Az évek alatt számtalan emberi sorsot, problémát ismertem meg, ez indított arra, hogy szervezetek felől az emberek egyéni támogatása felé forduljak. Személyközpontú tanácsadó lettem, majd, már nyugdíjasként Mentálhigiénés segítő szakember, majd Gyászfeldolgozás Módszer® Specialista. Bach virágterápiás konzultációval is foglalkozom. Legutóbb az Életmód Tanácsadás ismereteit és módszerét sajátítottam el.
