A nyár üzenete

Remélem, az olvasónak sikerült két hetet, vagy talán többet is szabadságon tölteni, pihenni, feltöltődni, egy időre megszabadulni a napi problémáktól.

De jó lenne, ha ez így maradna! Jaj, miért van vége? – sóhajtunk fel a szabadság végén. Nem kell, hogy minden, ami jó volt, véget érjen a szabadsággal.

A pihenőidőszak hosszútávon is kifizetődő lehet, ha megőrizzük a tanulságait, azokat a felismeréseket, amiket az ügyektől távol, kikapcsolódva átéltünk.

Van néhány dolog, amit akár szabadságunk utolsó napjaiban, vagy akár már visszatérve a munkába, mielőtt végleg „lemerülünk” egy újabb évre, még megtehetünk.

• Gondoljuk át, melyek azok a problémák, amelyek távollétünk során, „messziről nézve” már nem is tűntek olyan borzasztónak? Melyek azok a helyzetek, amik tisztábbnak, egyszerűbbnek tűntek úgy, hogy nem merültünk el a részletekben? Volt-e olyan probléma, amire esetleg hirtelen világos megoldást láttunk? Tartsuk meg ezt a tiszta és világos képet visszatérve is! Előfordulhat, hogy amint beérünk az irodánkba, előjönnek az „igen, de..” szempontok. Nem baj. Próbáljunk meg ragaszkodni a tisztánlátáshoz, és inkább keressünk megoldást a kifogásokra, részletkérdésekre. Ha kollégáink hozzák ezeket, vegyük rá őket, hogy útmutatásunkkal ők keressék meg a megfelelő eszközöket a megoldáshoz.
• Volt-e olyan felismerésünk, – vagy ha nem, most gondoljuk át -, hogy bizonyos dolgok fontosabbak, mint ahogy mi kezeltük őket? Esetleg rádöbbentünk, hogy valamivel, ami stratégiai szempontból, hosszútávon fontos, nem foglalkoztunk elég hangsúlyosan? Itt az idő, hogy elővegyünk egy tiszta papírt, és most, kipihenten, szélesebb perspektívából, készítsünk új prioritási sorrendet.
• Ne elégedjünk meg ennyivel. Készítsünk tervet is arra, hogyan fogunk a fontos dolgokkal foglalkozni. Mit fogunk tenni, mikor, milyen gyakran?
• Pihenés alatt esetleg rádöbbentünk, hogy vannak időrabló dolgok, amikkel nem nekünk kéne foglalkoznunk? Mielőtt újra felvennénk ezeket a szálakat, vagy bosszankodni kezdenénk túlterheltségünk miatt, döntsük el: a nem nekünk való feladatokat leépítjük, vagy átadjuk másnak. Tegyük is meg. Ne gyengítse elhatározásunkat az, hogy újra fejest ugrunk a munkába a régi rutinokkal!
• Listázzuk fel, mi volt az a szabadság alatt, ami a legtöbb örömet okozta, ami a legjobban feltöltött energiával, ami a legjobban kikapcsolta a munkahelyi problémákat. Keressük meg a miérteket is! Ha ez a kertben ücsörgés volt, vajon a természet, az egyedüllét, a friss levegő, vagy a kezünkben tartott regény miatt volt ennyire pihentető? Ha az utazás, akkor az autózás, az új látvány, a családdal való együttlét, a szabadság érzése, vagy valami más? Ha megvannak a nekünk örömet szerző dolgok, nézzük végig, milyen formában, hogyan tudnánk ezeket megőrizni. Mit tehetnénk a munkás hetek, hónapok alatt, ami hasonló örömet, feltöltődést adna nekünk? Attól, hogy nem tudunk elmenni hetekre szabadságra, megtalálhatjuk a módját, hogy időről-időre kikapcsolódjunk.
• Figyeljünk az álmainkra! Előfordulhat, hogy a pihenés időszakai alatt a tudatalattink végre szóhoz jut, és álmokban üzen nekünk. Voltak-e esetleg visszatérő álmaink, vagy olyan álom, ami különösképpen megragadott? Az álmok szimbolikája nagyon egyedi, ezért nincs recept arra, mit jelentenek. Próbáljuk a történések mögött a lényeget megfogalmazni, majd megkeresni, van-e hasonló minta életünkben? Mit jelent ez nekünk? Netán változtatnunk kell valamin?
• Ha a nyaralás alatt kevesebb kávét ittunk, kevesebb cigarettát szívtunk el, többet mozogtunk vagy aludtunk, és ettől jobban éreztük magunkat, próbáljuk meg megtartani ezeket az új szokásokat! A szokásokon nagyon nehéz változtatni, ha most ez megtörtént, örüljünk neki, ne térjünk vissza a rutinhoz! Ne hagyjuk, hogy elcsábítsanak a cigizni menő, vagy a kávét szokásos időben megfőző kollégák. Legyünk tudatosak, ne sodródjunk az eseményekkel…

Őszintén remélem, hogy sikerül megőrizni a szabadság alatti jó érzéseket!