Az időskor – orvosbiológiai szempontból – kisebb-nagyobb testi károsodásokkal jár, amelyek közül sok maradandó, nem lehet helyreállítani. Még annak is, aki különösen óvatos, és nem érik balesetek, sérülések, egészséges életmódot él, kopnak például az ízületei, a bőre veszít a rugalmasságából, átalakul a metabolizmusa. Ahhoz hasonlóan, ahogy egy mechanikus használati tárgy felett is eljár az idő, amit nem tudunk megakadályozni. A sok apró hiba, kopás – a karbantartás, javítgatás ellenére – egyszer csak összeadódik.

De jó, ha tudjuk, hogy nem minden elváltozás, amit tapasztalunk, természetes és törvényszerű velejárója az öregedésnek. Sok ezek közül valóban orvosi kezelést igényel, de ennél is több van, amit saját életmódunkkal, gondolkodásunkkal és viselkedésünkkel befolyásolhatunk! Krónikus – többnyire az életmódunkból fakadó – betegségeket fordíthatunk vissza, szokásaink megváltoztatásával enyhíthetünk rajtuk, ha ismerjük a biológiai hátteret.

A biológiai öregedés

Az orvostudomány szerint biológiailag háromféle öregedés van.

A „leromló” öregedés azt jelenti, hogy egy bizonyos kor felett csőstül jönnek a bajok, az egészség rosszabbodása, betegségek, gyors öregedés zajlik le

A „szokásos” öregedés az, amikor folyamatosan veszítjük el ilyen-olyan képességeinket, lassan, fokozatosan gyengülnek bizonyos funkcióink. Vagyis vannak olyan károsodások, amikre számíthatunk, amiket a korunk alapján természetesnek tartunk, és együtt tudunk élni velük.

És lehet az öregedésünk „szép”, amikor sem betegségekkel, sem a funkcióink jelentős hanyatlásával nem találkozunk. Ezt lehet befolyásolni: a kutatók szerint, ha már sokkal korábban, 30-40 éves korunkban elkezdünk figyelni az életmódunkra, meg tudjuk valósítani a „szép” öregedést.

Az öregedés tempója befolyásolható!

Szeretünk mindent a génjeinkre fogni, pedig az öregedésben kisebb a gének szerepe kisebb, mint gondolnánk, kb. 15–25%. A kései életévek egészsége sokkal inkább függ a fiatalkori döntéseinktől, az életstílusunktól, a környezetünktől, amiben élünk.

Befolyásoló tényezők a káros szenvedélyek és szokások (dohányzás, alkoholfogyasztás, inaktivitás, elhízás, krónikus stressz), az egészségtelen környezet (levegőszennyezettség, az egészséges ételek elérhetetlensége, a nem megfelelő egészségügyi ellátás), az alacsony társadalmi státusz és képzettség, valamint a biológiai nemünk (a nők tovább élnek).

Tudományos szempontból tehát a biológiai öregedés nagyon összetett kérdés. A kutatások szerint már életünk egészen korai fázisában érnek minket olyan környezeti hatások, amelyek később korai öregedést okozó, kóros folyamatokat indítanak be.

Egy széles populáción végzett, hosszú távú kutatásban az olyan kognitív képességeket vizsgálták, mint a figyelemkészség, a koncentráció, a memória, vagy a szavak közötti asszociációk. A vizsgálathoz hozzátartozott a fiziológiai faktorok mérése is: a vérnyomás, az anyagcsere, a koleszterinszint stb. A mérésben aránylag fiatal emberek vettek részt (26–38 év között), és egyértelműen az derült ki, hogy fiziológiailag és a szellemi képességek szempontjából is teljesen különböző mértékben „öregedtek”. Volt, aki egyáltalán nem mutatott ilyen jeleket, volt, aki már meg is halt a későbbi mérések idejére, és akadtak, akik több-kevesebb kognitív romlást mutattak. A biológiai „öregedés” tehát már fiatalkorban is szélsőségesen változó lehet.

(Részlet a hamarosan megjelenő, Öregedni tudni kell – Nyugdíjas kézikönyv című könyvemből)