Nem, nem írtam el a címet. Nem más fog segíteni, hogy ne legyünk demensek. Saját magunkon kell segítenünk. Sokat olvashatunk, hallhatunk erről, de most egy olyan tényezőről akarok írni, amiről talán kevesebbet tudunk. Demencia (röviden) Azt hiszem, ez az, amitől egy bizonyos életkor után mindannyian félünk. A fizikai romlás, egy-két krónikus betegség, a szemüveg, némi […]
Valamikor fiatal korban (15–25 évesen) belépünk a munka világába, és 60-65-70 évesen lépünk ki ebből az aktív korból. Több évtizedet töltünk tehát munkavégzéssel, ami azt jelenti, hogy mindennapjaink jobbára a munkával, és a vele kapcsolatos teendőkkel telnek. Érdekesség, hogy sok nyelvben munkával való azonosulásunkat jelzik a foglalkozást jelentő családnevek, de az is, hogy amikor megismerkedünk […]
Az élet utolsó szakasza nem hanyatlás: Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete óta tudjuk, hogy komoly feladatot kell megoldanunk. Az éveket nem tudjuk megállítani, nem tudunk visszafordulni – mi lehet fontosabb annál, hogy mérleget készítsünk? Remélhetőleg pozitív eredménnyel: elégedettek legyünk az életünkkel és bölcsességbe sűrítsük mindazt, amit átéltünk. Mégis, miben fejlődhetünk 60 éves korunk után? Mit tehetünk még […]
Írtam már arról, hogy milyen nehéz a visszavonulás, nyugdíjba menés azoknak, akiknek a munkájuk, hivatásuk fontos tényezői az identitásuknak. Én eddig úgy gondoltam erre, mint személyes hozzáállásra, amit valaki munkájához való viszonyával, elköteleződésével alakít ki. Szereti a munkáját, és az évek során azonosul az abban betöltött szerepével – ezt teszi aztán nehézzé az erről való […]
