Írtam már arról, hogy milyen nehéz a visszavonulás, nyugdíjba menés azoknak, akiknek a munkájuk, hivatásuk fontos tényezői az identitásuknak. Én eddig úgy gondoltam erre, mint személyes hozzáállásra, amit valaki munkájához való viszonyával, elköteleződésével alakít ki. Szereti a munkáját, és az évek során azonosul az abban betöltött szerepével – ezt teszi
Visszatekintés az életünkre: jó-e nekünk? Érdemes-e visszatekinteni az életünkre az időskor küszöbén? Nem válunk-e keserűen nosztalgiázóvá, a „régen minden jobb volt” attitűd áldozatává? Mire jó a visszatekintés? Az, hogy ha a múlton töprengünk, önmagában még nem jelenti azt, hogy nem élünk a jelenben. Nem arról van szó, hogy az elkövetett
„Vilácsúcsot futott egy 90 éves futónő 400 méteren.” – ez a hír jött velem szembe tegnap. Melitta Czerwenka-Nagel gyerekkorában atletizált, de igazán jelentős sporteredményeket nem ért el. 45 éves kora után kezdett el futni ismét, és 60 évesen kezdett versenyezni, azóta több világcsúcsot is elért saját korosztályában. A versengés jó?
Mielőtt visszavonulunk a hivatásunkból, a munkából, nemcsak pénzügyi portfoliónkról kell gondoskodni, hanem ügyelni kell „pszichológiai portfoliónk„-ra is. A nyugdíjba vonuláskor nemcsak lezáródik egy életszakasz, de kezdődik egy új is. Az élet előző szakaszaira felkészültünk: tanultunk, együtt jártunk valakivel, akivel közös életet terveztünk, készültünk a szülői szerepre, a karrierváltásainkra. Miért ne
Az önbecsülés törékenysége Ahogy idősödünk, külső-belső veszélyek leselkednek az önbecsülésünkre. A külvilág nyílt vagy rejtett üzenetei azt sugallják, hogy az öregek már semmire se jók, hiszen nem olyan munkabírók, nem tanulnak újat, csúnyák, betegek, nyugdíjasként meg a többi, dolgozó állampolgár által megtermelt javakból élnek. Ahogy telik az idő, mi magunk
Mérföldkő Életünk során többször eszünkbe jut, elhangzik, hogy „készüljünk a nyugdíjba menésre”, csak azt nem mondja meg senki, hogyan. Arról például nincs szó, hogy a nyugdíjas évek hosszúak lesznek, és ugyanolyan jelentősek, mint az összes többi. Vannak fontos események az életünkben, mint a diploma megszerzése, a házasságkötés, a gyerekek születése,
Lomtalanítás = megújulás Az elmúlt időszak jó néhány hetét lakásfelújítással és ezzel együtt lomtalanítással töltöttem. Már régóta úgy éreztem, hogy a körülöttem – lakásban, pincében, garázsban – felhalmozott tárgyak, emlékek valamiféle rendetlenséget, beragadást, visszahúzást okoznak bennem is. Porosodnak, ide-oda rakosgatom őket, ha valamit keresek, útban vannak, látványuk is lelomboz, amikor
Alkotás? Öregen? Az öregkor, a nyugdíjas évek pihenésre szolgálnak, vagy nem? Hiszen éppen én írtam egy héttel ezelőtt, hogy álljunk le a teljesítmények hajszolásával. Most akkor alkossunk vagy pihenjünk? Gondolkoztam a dolgon, hogy amit írtam, lehet, hogy félreérthető. Hiszen mire elérünk a 60-as éveinkbe, sok-sok értékes teljesítmény áll mögöttünk. Igen,
Az elmúlt napokban legalább négy különböző helyről, forrásból talált meg a teljesítmény központúság témája. Egy beszélgetésben – mint szülői parancs, ami hat ránk egész életünkben, és amit továbbviszünk gyerekeink nevelésébe is. Egy filmben – ha hollywoodi filmeket nézünk, felismerhetjük a munkamániás, egyre nagyobb teljesítményre törekvő, és embereit is erre hajszoló
Nehéz blogbejegyzéseket írni ebben az időszakban, mert nehéz megtalálni az egyensúlyt, milyen mértékben szóljon az aktualitásokról. Túl sok már a jó tanács, a motivációs videó, az elemző írás. De közben én is videókat nézek és olvasok, mert érdekel az általam okosnak tartott emberek véleménye. Na nem a vírusról, nem az
