Öregedni tudni kell – micsoda cím ez?!

Amikor kortársaimmal beszélgetek, vagy könyvbemutatót tartok, megkapom, hogy a könyv címe nagyon rossz. Baj van az „öregedés” emlegetésével, és azzal is, hogy „tudni kell”.

Az öregedést két okból nem szeretik: „mi nem vagyunk öregek!” vagy „miért kell emlékeztetni arra, hogy milyen rossz öregedni”.

A „tudni kell” azért veri ki a biztosítékot, mert nem kell tudni, ez csak úgy megtörténik az emberrel, akár akarja, akár nem.

A könyvbemutató végére aztán megváltozik a hangulat.

Mi a baj az öregedéssel?

Egyrészt az a baj, hogy a társadalomból, a környezetünkből mindenhonnan az jön, hogy az öregek… Semmire se jók, ezt se – azt se tudják már, betegek, rozzantak, csúnyák, buták, és csak terhet jelentenek.

Sajnos, sokan magukévá teszik ezeket az előítéleteket. Már magának az „öreg” szónak negatív jelentése van. Amikor viccesen azt mondom, hogy „én már ehhez öreg vagyok” – mindig kijavítanak. Pedig én pont a jó oldalát akarom jelezni. Öreg vagyok már ahhoz, hogy érdekeljen mások véleménye, hogy bedőljek a fogyasztásra felhívó hirdetéseknek, hogy számon tartsam az éppen (pár hónapig) tündöklő celebeket és influenszereket, hogy rávessem magam minden (számomra nem hasznos) technikai újdonságra csak a trendiség kedvéért. Vagyis pozitív jelentése van: tudok értékeim szerint élni, dönteni, elvárásokra fittyet hányni, csak a számomra fontos dolgokkal foglalkozni. Arra is, hogy vacakul kellene éreznem magam a korom miatt. Külön (kár)örömmel gondolok arra, hogy azok is meg fognak öregedni, akik most utálkoznak az öregeken. 🙂

Amikor kikéri magának valaki, hogy ő „NEM öreg”, arra gondolok, hogy tagadja, ami nyilvánvaló. Ahogy a könyvben is leírtam: az, hogyha valaki ELFOGADJA a korát, a változásokat, és utána a lehető legjobbat hozza ki a helyzetből, 7 évvel hosszabbítja meg az életét, és egészségesebbé is teszi. Nem kell és nem is lehet „visszafordítani” az öregedést, ahogy a kozmetikumok reklámjai sugallják. A könyvem nem anti-ageing, hanem pro-ageing szemléletű. Carpe diem, öregen is – vagy öregen még inkább! Élvezzük ki a jelen pillanatot és használjuk ki a lehetőségeket, ahelyett, hogy a jövő miatti aggodalmak vagy a múltbéli gondok kötnének le.

Van egy kedves G.B. Shaw idézetem: „Ne dühöngj, hogy megöregedtél, van, akinek ez sem sikerül.”

Kell-e „tudni”?

Elgondolkodtatott, hogy ezzel vajon mi baj lehet, aztán rájöttem (azt hiszem).

A könyv egyik fő üzenete, hogy mivel jó esetben évtizedeket élünk majd öregen, nem mindegy, hogyan töltjük ezt az időt. És ha a lehető legjobban akarjuk megélni, akkor nem sodródnunk, hanem alakítanunk kell az életünket! Tudnunk kell, mivel jár az öregedés (a könyv első része erről szól), mit tehetünk, hogy a lehető legjobb legyen (második rész), és ráadásul, miben fejlődhetünk, mivel tehetjük a LEGJOBB életszakaszunkká (harmadik rész). Igen, lehetséges. Ha kezünkbe vesszük életünk irányítását. Ezt kell TUDNI. Egyszóval: TUDATOSSÁG szükséges!

Manapság egyre nagyobb körben művelődnek az emberek arról, hogyan érdemes hivatást választani, hogy lehetnek jó szülők, mit tegyenek karrierjük építéséért, hogyan kezeljék az életközép válságot. Aki akarja, tanulja, tudatosan élheti az életét.

Saját magunk megismerése a bölcsesség kezdete – mondta Arisztotelész.

Amikor mi voltunk fiatalok és középkorúak, az önismeret, az önmagunkkal való foglalkozás nem volt ennyire fókuszban. Sőt, semennyire. Ahogy a könyvben is írom, nekem mázlim volt, mert korán rátaláltam néhány tudásra, eszközre, majd a hivatásaim tanulásához hozzátartoztak az intenzív önismereti élmények. De kortársaim többsége értetlenül néz, amikor ezekről mesélek, lelkendezve önismereti programokat ajánlok. Minek? És mondom, soha nem késő. Legalább öregen legyél tisztában magaddal… Arról nem is beszélve, hogy ez hatalmas kaland.

Végül álljon itt egy Márai idézet: „A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.”

Na, ezért van „tudni kell” a könyv címében.

Utóirat: a „nyugdíjas kézikönyv” alcím szerencsére már tetszik mindenkinek. 🙂