Ahogy idősödünk, megváltozik, hogyan tekint ránk a társadalom, a munkahelyünk, a családunk. Szembe találkozunk az „ageizmus” jelenségével, vagyis sztereotípiákkal, előítéletekkel. Egy kalap alá vonnak minket minden öreggel, és anélkül, hogy ismernének, mindenféle – általában negatív, hátrányos – tulajdonsággal ruháznak fel. Helyünk a társadalomban Kit tekint a társadalom öregnek? Az „öregség”
Az öregedés – egy bizonyos kor felett – mindenkit foglalkoztató probléma. Szorongunk a jövőbeni, korral járó betegségektől, a magánytól, a kiszolgáltatottságtól. Lehetne még sorolni, kinek-kinek mi a mumusa. A közfelfogás szerint az öreg ember beteg, ráncos, rosszul mozgó, nehezen tanuló, unalmas nyugger. Öregség ipar, avagy „ezüst gazdaság” De létezik egy
Amikor nyugdíjba megyünk vagy visszavonulunk, életmódunk természetesen átalakul. Ha nem figyelünk, rossz irányt is vehet: elfolynak a napok, tétlenségbe süppedünk, eltolódik az arány a passzív időtöltések, és ezzel a haszontalanság és izoláltság érzése felé. Oda kell tehát figyelnünk, hogy aktívan, szándékosan változtassunk, ami nem könnyű. Céltudatosság, elkötelezettség és kitartás kell
Miért az életmódorvostan? Azért, hogy jobban tudjak segíteni, elvégeztem az Életmód tanácsadó (LIfestyle Medicine Consultant), nemzetközileg akkreditált képzést. Fontosnak tartom, hogy kutatásokkal bizonyított, hiteles ismereteken alapuló tudást és módszereket adjak át. Ebben a képzésben arról is tanultunk, miért olyan nehéz életmódunkat megváltoztatni, és coaching eszközeimmel hogyan tudom ezt megkönnyíteni a
Bár az én küldetésem az, hogy a lelki egészség, az érzelmi egyensúly elérésében és megtartásában segítsek a klienseimnek, nem szabad elfelejteni, hogy a testünk és az elménk egészsége szorosan összefügg érzelmi jóllétünkkel. Együtt kell tehát néznünk őket, és minden területen törekedni az egészséges életmódra. Az életmódorvostan ad tudományos hátteret ehhez.
A feldolgozatlan veszteségek, elfojtott fájdalmas érzések befolyásolják jövőbeni kapcsolatainkat is. Mérgezhetik a családi légkört, új párkapcsolatunkat, de barátságaink is megszenvedhetik – újabb veszteségeket okozva. „Ne történjen meg még egyszer” Bizonyára ismerős az az érzés, hogy egy kapcsolati veszteség után szinte félünk új kapcsolatba kezdeni. Nem biztos, hogy tudatosítjuk magunkban, de
Életünk során számtalan veszteséget élünk át – ez törvényszerű, természetes. Van, amit könnyen feldolgozunk, tovább lépünk, de van, ami tartósan bennünk marad, tudat alá szorítva, vagy állandósulva, fájón a felszínen maradva. Feldolgozatlan veszteségeink pedig meghatározhatják életünket, öörmteli kapcsolatokra való képességünket. Veszteség és gyász Minden olyan történés, ami visszavonhatatlanul megváltoztatja az
Sok-sok tévhitünk van a gyásszal kapcsolatban. Sok-sok hibás reakciónk a gyászolók felé. Sok-sok fájdalom a gyász után, amikor barátaink, ismerőseink eltávolodnak – nem értenek, nem hallgatnak meg, nem tudnak mit mondani – vagy, ami még rosszabb: megpróbálnak megjavítani. Ami nem segít a gyászolónak… Ne légy szomorú! Általában sem értelmes dolog
Egy, Észak-Amerikában 2019-2022 között lefolytatott kutatás eredményeiről szeretnék írni, mert szerintem nagyon fontos dolgokat mutat meg, amiket minden nyugdíjasnak és nyugdíjba készülőnek ismernie kell. Mivel sok az információ, több bejegyzést fogok írni, mert érdemes mindegyiken külön-külön elgondolkodni. A kutatás „Longevity and the New Journey of Retirement” címen publikálták az eredményeket,
A baby boomerek nyugdíjban A mostani években mennek nyugdíjba a baby boomerek milliói. Érthető módon, jó lenne tudni, hogyan fog ez történni, milyen társadalmi hatásokkal fog járni. Magyarország nem Amerika – de mégis érdekes lehet két kutatás eredményeinek megismerése. Egy 2016-os kutatás során több, mint 3700, különböző szocio-ökonómiai státuszban lévő,
